Skip to content
← All press releases

Hungría ·

Egy szótag, és a pillangóból egészen más lesz: így fordítja ki a spanyol közmondásokat Mike Sain't Louis – egy hallgató jegyzetei

A madridi indie alternatív alkotó, aki „az első AI dalszerzőként” mutatkozik be, a blogján arról ír, hogyan kerülnek a nagymamák szólásai a dalszövegeibe. Én pedig elkezdtem magyar közmondásokon próbálgatni a módszerét

Sötét, göndör hajú, rövid szakállú férfi portréja egyszínű fehér háttér előtt; törtfehér lenzakót visel fehér, bordázott trikó fölött, a mellkasán sötét tetoválás látszik, mindkét fülében kis ezüst fülbevaló. Egyenesen a kamerába néz, mögötte lágy árnyék.
Mike Sain't Louis fehér háttér előtt, törtfehér lenzakóban és fehér trikóban; a mellkasán tetoválás látszik.

Madrid, 2026. október 25. – Bevallom, a spanyolom nagyjából a nyaralós szinten áll: el tudok kérni egy kávét, meg tudom kérdezni, merre van a strand. Ezért amikor Mike Sain't Louis egyik dalszövegében két egymás utáni sort láttam – „A otra cosa mariposa, a otra cosa mariposón” –, először csak annyit értettem belőle, hogy valami pillangóról van szó. Aztán elolvastam a blogbejegyzését, amelyben pont ezt a két sort magyarázza, és rájöttem, hogy egy egész módszer kulcsa van a kezemben.

Kiről van szó

Mike Sain't Louis Madridban élő indie alternatív alkotó, aki saját magát „az első AI dalszerzőnek” nevezi. Minden dalszövegét ő írja, ő a zeneszerző, a producer és a művészeti vezető; a zene és az énekhang mesterséges intelligenciával készül. A PLANETA GAYFOLK nevű projektjében nagyjából két év alatt 273 kislemezt és több mint 280 videoklipet adott ki, saját független kiadójánál, lemezcég és közvetítők nélkül. Az egészet ingyen meg lehet hallgatni és le lehet tölteni a mikesaintlouis.com oldalon, minden dalhoz ott van a szöveg is.

A pillangó, amelyik megnőtt

A két sor az „El segundo exacto” (A pontos másodperc) című dalban szerepel, a trilógia első lemezén. A dal arról a mondatról szól, amit a mesterséges intelligenciával készült zenére újra és újra rásütnek: megnyomsz egy gombot, és kész. A vita közepén aztán felbukkan egy régi spanyol szólás, az „a otra cosa, mariposa”, amit akkor mondanak, amikor lezárnak egy témát és továbblépnek. Valahogy úgy, ahogy mi mondjuk: na, ezt is megbeszéltük. A pillangónak semmi köze a dologhoz, csak a rím miatt van ott.

Csakhogy a következő sorban a „mariposa” megnő, és „mariposón” lesz belőle. Mike elmagyarázza, hogy ez a szó évtizedeken át az iskolaudvarok egyik sértése volt a nőiesebb fiúk ellen. A dalban a sértés tréfaként tér vissza, egy ártalmatlan szólásba csomagolva. Ugyanaz a lezárás, csak most már csípős éllel: búcsú, de stílusosan, egy kis csillogással.

Ami engem igazán megfogott, az a magyarázata arról, miért működik ez. A poén csak azért ül, mert mindenki ismeri az eredeti szólást. Ha senki sem tudná, hogy úgy mondják, „a otra cosa, mariposa”, a mariposónnak nem lenne semmi bája. A fül egy dolgot vár, és egy másikat kap. Mike úgy fogalmaz, a közmondások olyanok, mint egy díszlet, amelyet mindenki felismer: elég egyetlen bútort arrébb tolni, és máris más szoba lesz belőle. És van még valami: azzal, hogy a régi csúfnevet egy mosolygós szólás belsejébe teszi, kihúzza a fullánkját. A pillangó újra csak pillangó, a mariposón pedig egy úr, akinek van stílusa, és aki lezárja a vitát.

A zsebben hordott folk

A bejegyzés legszebb része számomra az volt, ahol Mike a GAYFOLK nevében rejlő „folkot” magyarázza. Nem csak a coplára és a rumbára gondol, hanem a közmondásokra is. Ő a szólásgyűjteményt a legdemokratikusabb folknak nevezi: nem kell hozzá hangszer, nem kell tudni egyetlen népdalt sem, elég, ha hallottad beszélni az anyádat, a nagymamádat vagy a negyedik emeleti szomszédasszonyt. Mindenkinek van repertoárja.

Hoz hozzá egy kis történelmet is. Már a 15. században keringett egy gyűjtemény „Refranes que dicen las viejas tras el fuego” címmel – nagyjából: amit az öregasszonyok mondogatnak a tűz mellett –, amelyet Santillana márkinak tulajdonítanak. Mike szerint a cím mindent elmond: a közmondások nem könyvekből jönnek, hanem a konyhából. 1627-ben Gonzalo Correas humanista befejezte a spanyol nyelv egyik nagy szólásgyűjteményét, több ezer mondással, amelyeket az emberek szájából gyűjtött. Közben pedig, 1605-ben és 1615-ben Cervantes megalkotta azt a figurát, aki ezt a hagyományt a legjobban megtestesíti: Sancho Panzát, aki a Don Quijotéban nem tud úgy megszólalni, hogy ne fűzne egymás után közmondásokat, míg végül a gazdája megkéri, hogy hagyja abba.

Olvasás közben folyton a saját nagyanyám jutott eszembe, aki minden helyzetre tudott egy mondást. „Lassan járj, tovább érsz.” „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér.” Ugyanaz a konyhai bölcsesség, csak más nyelven.

Egy paprikát sem ér

A második példája külön mulattatott, mert ebben egy nagyon is ismerős zöldség a főszereplő. Spanyolul arra, ami semmit sem ér, azt mondják, hogy „no vale un pimiento”, nem ér egy paprikát sem. A paprika, szegény, a jelentéktelenség mértékegysége lett. Magyar füllel ez külön vicces, nálunk a paprika inkább nemzeti kincs, mint a semmi mértéke.

A „Ni un pimiento” című dal a címébe és a refrénjébe is beemeli a fordulatot: nem ér egy paprikát sem a múlton sírni. A blogbejegyzésből és a dal leírásából kiderül, hogy az egész egy volt szerelemről szól, akit a szöveg a zöldséges és a használtcikk-piac szókincsével ír le. Az olvasónak itt is elég ismernie a szólást, és máris érti, mekkora gúny van abban, ha valakit egy paprikához mérnek.

Mike azt is írja, hogy a szólásai közül néhány egészben érkezik, úgy, ahogy a nagymamák mondták, mások kicsavarva, megint mások a tévéből, és van, amelyik útlevél nélkül, angolból jött át.

Miért érdemes magyarként is meghallgatni

Mi is a szólások népe vagyunk, és mi is szeretjük kicsavarni őket. Talán ezért éreztem úgy, hogy Mike módszere fordítás nélkül is átjön. A szövegek spanyolul vannak, néhány angolul, franciául vagy portugálul, de mindegyik teljes terjedelmében fent van az oldalán, úgyhogy egy fordítóprogrammal mellette sorról sorra követhető. Közben pedig ott van a háttérben egy komolyabb szál is: Mike nyíltan beszél arról, hogy szakmai segítséggel zenévé alakítja a nárcisztikus partnerekkel töltött éveket, hogy láthatóvá tegye a lelki bántalmazást és annak nyomait a mentális egészségben. A humor nála nem menekülés, hanem eszköz.

A cikk mellé választott fotón Mike egyszerű fehér háttér előtt áll, törtfehér zakóban, egyenesen a kamerába nézve. Semmi díszlet. Mintha azt mondaná: a díszletet a szavak adják.

Hol hallgatható és tölthető le

Az „El segundo exacto”, a „Ni un pimiento” és a PLANETA GAYFOLK mind a 273 kislemeze ingyen meghallgatható és letölthető, szöveggel együtt, a https://mikesaintlouis.com oldalon. A dalok a Spotifyon, a Deezeren és a nagyobb platformokon is elérhetők. A szólásokról szóló teljes írás: bővebben a blogján.

Mike Sain't Louisról

Mike Sain't Louis madridi indie alternatív alkotó, aki „az első AI dalszerzőként” mutatkozik be. Dalszövegíró, zeneszerző, zenei producer, művészeti vezető és a MIKE SAIN'T LOUIS független kiadó vezetője. GAYFOLK-trilógiája – „Descubierto un nuevo planeta llamado GAYFOLK”, „Ojalá se pudiera viajar a GAYFOLK” és „El día de la liberación” – egy olyan bolygóra vezető utazás, ahol mindenki önmaga lehet. Szókimondó, humoros queer alternatív popja az electropoptól a coplán át a balladáig ível. 2024-ben a „Tan Cateto” című dala a TikTokon terjedt el villámgyorsan.

Sajtókapcsolat

E-mail: info@mikesaintlouis.com Weboldal: https://mikesaintlouis.com Instagram: @planetagayfolk